Allergiás és nem allergiás rinitiszek

A rinitisz az orrüreg nyálkahártyájának a gyulladása, mely orrfolyásban, tüsszögésben, orrdugulásban- és viszketésben nyilvánul meg. A világon sok millió ember szenved rinitiszben. Noha nem súlyos megbetegedés, rendkívül kellemetlen lehet, zavarva a napközi tevékenységet és az alvást is. A rinitiszek okai sokfélék.

A rinitiszek okai sokfélék.

ALLERGIÁS RINITISZEK

Időszakos allergiás rinitisz (mely pollenallergia, szénanátha néven is ismeretes). Ezeket a rinitiszeket tavasszal a különböző fák virágzatának pora (pollen), nyáron a fűféléké, míg ősszel a gyomoké váltják ki. A tünetek jellegzetesek (tüsszögés, orrviszketés, -folyás és -dugulás és a szem kötőhártyájának gyulladása), mivel csak időszakosan jelentkeznek és hiányoznak esős időben és zárt helyiségekben. A virágporallergia kórisméje a pozitív bőrtesztek alapján állítható fel.

Állandó allergiás rinitisz

A tünetek hasonlóak, mint az időszakos allergiás rinitiszeknél, de egész éven át jelen vannak. A kiváltó tényezők olyan allergének, melyek a lakásban találhatók, mint például a háziporatka, penészgombák , állatszőrök, konyhai rovarok. Gyermek- és serdülőkorban jelentkezik. A kórisme a kórtörténet és bőrtesztek alapján állítható fel.

NEM ALLERGIÁS RINITISZEK

Állandó nem allergiás rinitisz

Ez a forma nincs egyértelműen meghatározva. A kiváltó tényező nem valamilyen allergia, a nyálkahártyában és az orrváladékban mégis nagyszámú eozinofil granulocita (egy fehérvérsejt fajta, melynek száma allergiás folyamatokban emelkedik) található. A tünetek egész éven át jelen vannak. A diagnózis a negatív bőrtesztek és az orrváladék eozinofil sejtekben gazdag mikroszkópos képe alapján állítható fel. Gyakran társul hozzá orr polipózis.

Idiopátiás nem allergiás rinitisz

Vazomotoros rinitisznek is nevezik. Oka ismeretlen. Elsősorban felnőtteknél jelentkezik. A betegek érzékenyek a levegő hőmérsékletének és nedvességtartalmának változásaira, erős szagokra, füstre, pszihés izgalmakra. A fő tünetek a bőséges orrfolyás és a sűrűn ismétlődő tüsszentés. A bőrteszt negatív.

Fertőzéses rinitisz

Leggyakrabban vírusinfekció váltja ki. Ez általában gyorsan elmúlik, de a tünetek még akár 6 hétig is fennállhatnak. Egyeseknél szövődmények léphetnek fel, mint például heveny vagy idült bakteriális szinuszitisz, melyet általában az orrmelléküregek kivezető csatornáinak elzáródása kísér. A fő tünetek az orrdugulás és a gennyes (zöldes-sárga) orrváladék. A kórismét az orrmelléküregek röntgenfelvétele és/vagy a computer tomográfia támasztja alá.

Gyógyszer-rinitisz

Ezt a fajta rinitiszt az orrdugulás ellen használt orrcseppek mértéktelen használata váltja ki. Az orrcseppek hosszú ideig (hónapokig vagy akár évekig) történő használata fölösleges. Ezeknek a gyógyszereknek az alkalmazása csak rövid ideig (3-10 nap) javasolt. Hosszas alkalmazásuk következtében újra előállhat az orrnyálkahártya gyulladása és a fokozott orrdugulás. Használatuk felfüggesztése és az oki kezelés megoldhatja az orrdugulást.

Gyógyszerek kiváltotta rinitiszt okozhatnak hosszantartó kezelésre használt gyógyszerek: vérnyomáscsökkentők, orális fogamzásgátlók stb.

Hormonális rinitisz

Terhesség, kezeletlen hipotiroidizmus vagy akromegália során léphet fel.

Mechanikus obstrukció

Általában orrsövényferdülés, orrpolipózis és ritkán daganatok okozzák. Ha krónikus egyoldali orrelzáródása van, keressen fel egy orr -fül -gégész szakorvost.

Diagnózis

A helyes diagnózis felállítása érdekében az orvos figyelembe veszi:

    - a kórtörténetet (a betegség megjelenésének időpontja, a családi illetve a munkahelyi előzmények);

    - a fizikális vizsgálatot;

    - az allergológiai teszteket - ezeket allergológus szakorvos végzi és általában minden krónikus rinitisz esetében javasoltak; a pozitív bőrpróba az IgE ellenanyagok jelenlétére utal, melyek allergénekkel reagálva allergiás reakciót váltanak ki;

    - az orrváladékból készített kenet mikroszkópos vizsgálatát;

    - az orrmelléküregek röntgenfelvételét; az állandó rinitiszben szenvedő betegek csaknem felénél szinuzitiszre utaló radiológiai elváltozások észlelhetőek.

A rinitiszek kezelése

Az allergiás rinitiszek kezelésében kulcsfontosságú szerepe van a megelőzésnek, azaz a kíváltó tényezőkkel való kontaktus elkerülésének vagy csökkentésének. Bár a teljes elkerülés a legtöbb esetben lehetetlen (a házi-állatokat leszámítva, melyektől megszabadulhatnak), megfelelő tanácsok követésével látványos eredmények érhetők el.

A lakásban a levegő nedvességtartalmának csökkentése eredményeként jelentősen csökken a háziporatka illetve penészgomba mennyiség a házban.

A maximális pollen-koncentráció, fűfélék esetében, délután és este észlelhető, gyomok esetében napközben, egyes penészgombafajták spórái a legnagyobb mennyiségben meleg, száraz, szeles napokon vannak jelen a levegőben, míg másoké éppen ellenkezőleg, esős időben, legmagasabb koncentrációjukat a reggeli órákban érve el.

A penészgombák általában a lakás nedves, meleg részeiben nőnek: konyhában, fürdőszobában, pincében. Ha Ön allergiás a gombaspórára, tanácsos ezeket a helyiségeket gyakran és alaposan kiszellőztetni és minél szárazabban tartani.

Az atkák mikroszkópikus élőlények, melyek nagy mennyiségben találhatók a háziporban. Ha Ön érzékeny az atkákra, javasoljuk, hogy a matracokat műanyag huzattal vonja be, az ágynemű- és párnahuzatokat, plédeket, lepedőket forró vízben mossa ki.

Az állatszőrök, elsősorban a kutyáké és macskáké fontos és állandóan jelenlevő allergént képviselnek. Ha Ön vagy valaki a családból ezekre allergiás, az ideális megoldás az állat eltávolítása a lakásból. Ha mégis megtartják az állatot, ne engedjék egyáltalán be a hálószobába és tartsák zárva az ajtót. Jegyezze meg : minél kevesebb helyen fordul meg az állat, annál kevésbé lesz kitéve Ön az általa terjesztett allergénekkel való kontaktusnak.

A környezetben sokféle nem allergén típusú anyag található, mely a rinitisz tüneteit kiválthatja. Az irritánsoknak való kitettség csökkentését javasoljuk úgy az allergiás, mint a nem allergiás rinitiszben szenvedő betegeknek. A dohányfüstnek erős irritáló hatása van, és lényeges, hogy a lakásban ne dohányozzanak. Továbbá kerülendők a spray-ek, illatszerek, detergensek és egyéb erős szagok.

A sóoldatos orröblítés egyszerű és hatékony eljárás az orrüregben felgyülemlett nyákos váladék eltávolítására. Időlegesen csökkenti az orrelzáródást és a váladéknak a garatba jutását. Oldjon fel egy kiskanálnyi konyhasót fél liter vízben. Naponta készítsen friss oldatot és tárolja zárt üvegedényben. Az öblítést kétféleképpen végezheti : 1) Öntsön sóoldatot a tenyerébe és hirtelen, erőteljesen szippantsa fel az egyik orrlyukába, majd a száján át távolítsa el. Ezt ismételje meg a másik orrlyukon keresztül is. Az öblítést hátrahajtott fejjel végezze. 2) Egy nagyobb fecskendőt töltsön meg a sóoldattal. A fecskendő nyílását helyezze fel minél mélyebben az orrlyukba. Ha az orrváladék gennyes (fertőzés), az orröblítést minél többször végezze el. Minden alkalommal legalább egy csészényi oldattal öblítse át az orrüreget. Az öblítést a gyógyszer orrba juttatása előtt kell elvégezni.

Orrdugulást csökkentő gyógyszerek a kereskedelemben elsősorban orrcseppek formájában kaphatóak, de spray és tabletta formájában is forgalomban vannak. A legfontosabb orális készítmények a pseudoefedrin és fenilpropanolamin. Ezeket antihisztaminokkal kombinálva is forgalmazzák. A gyulladáscsökkentő orrcseppek használata 3-tól 10 napig javasolt, mivel hosszú ideig alkalmazva a spray is orrdugulást okozhat.

Az antihisztaminok lkalmazása általában orális (tabletta, szirup). Orr- és szemviszketés, orrfolyás, tüsszögés esetében hatásosak, kevésbé orrdugulás esetén.

A klasszikus antihisztaminok (klórfeniramin, romergan, clemastin, peritol, klórfenoxamin, ketotifen) kellemetlen mellékhatása, hogy kábultságot okoznak. Az új, nem szedatív antihisztaminok (loratadin, cetirizin, aztemizol, fexofenadin, ebastin) kezelési adagjait a szervezet jól tolerálja.

Úgyszintén új készítmények az orron át adagolható antihisztaminok (azelastin, levocabastin).

Nazális kortikoszteroidok. Kétségtelen, hogy a krónikus rinitiszek kezelésében a kortikoszteroid tartalmú nazális spray-ek bizonyultak a leghatékonyabbaknak. Csökkentik az orrnyálkahártya gyulladását és a nyáktermelést, az orrdugulást. Biztosítják az orrmelléküregek kivezető csatornáinak az átjárhatóságát. Ezek a spray-ek megelőző szerepet játszanak és nem csökkentik azonnal a tüneteket. Mivel nagyon kis mennyiségben kerülnek be a vérkeringésbe, ezért a mellékhatások kockázata minimális. A leggyakrabban használt készítmények beclometasont, flunisolidot, budesonidot, triamcinolont, mometazont tartalmaznak. Orális kortikoterápiára nagyon ritka esetekben van szükség.

A kromoglikát tartalmú nazális spray enyhe lefolyású allergiás rinitiszek esetében hatékony. Mivel megelőző kezelés, a maximális hatás csak néhány nap múlva észlelhető. Kötelező naponta 4-6 alkalommal adagolni, a megelőzés céljából. Csökkenti az orrfolyást és tüsszögést, kevésbé az orrdugulást.

Az immunoterápia. Allergiás rinitiszek esetében alkalmazzák; a tünetek kiváltásáért felelős allergének növekvő koncentrációjú oldatának a befecskendezésén alapszik. A cél az illető allergénnel szembeni túlérzékenység, illetve a tünetek csökkentése. A kezelést kis koncentrációval kezdik, heti 1-2 alkalommal. A koncentrációt fokozatosan növelik, meghatározott séma alapján. A maximális adag elérése után az injekciót havonta ismétlik. Újabban szublinguális készítmények is forgalomba kerültek.

Az immunoterápia hatásosnak bizonyult pollen, háziporatka, macska- és kutyaszőrallergia esetében. Az immunoterápia az alkalmazott allergénre specifikus, csak az egyértelmű, bizonyított allergiás esetekben javasolt, mikor az allergén fajtája kétségtelen, a tünetek jelentősek és a megelőzés, valamint a nem agresszív terápia nem vezetnek eredményre.

Az allergológus szakorvos részletes tájékoztatással szolgálhat a rinitiszekkel kapcsolatos kérdésekben.