Krónikus orrmelléküreggyulladás (szinuzitisz)

A paranazális szinuszok levegőt tartalmazó üregek és az orr melletti arccsontban helyezkednek el. Legfontosabb szerepük az orron belélegzett levegő melegítése, nedvesítése, és szűrése. Van egy "rezonáló dobz" jellegük is, a hangszálak rezegtetése által.

A szinuzitisz az orrmelléküregeket borító nyálkahártya gyulladása. Lehet akut és krónikus.

Tünetek

A szinuzitisz az orr, szem és középfül tüneteiben nyilvánulhat meg. Leggyakoribb tünetei: láz, köhögés, orrdugulás, a váladékoknak a garatba jutása (posztnazális drenálás). Sokszor társul hozzá ragadós, néha vérrel keveredő gennyes orrváladék, fej -torok és fülfájás..
Ezek a tünetek változóak, előfordulhatnak izoláltan vagy kombinálva, az érintett üregek és a gyulladás súlyosságától függően.

A krónikussá válás megelőzése érdekében rögtön orvoshoz kell fordulni, ahogy ezek a tünetek megjelennek.

Kiváltó okok

Két féle szinuzitisz van: akut és krónikus.
Az akut szinuzitiszt legtöbb esetben egy bakteriális fertőzés váltja ki, amely általában egy légúti fertőzést követő komplikációként jelenik meg.
A krónikus szinuzitisz létrejöhet ismétlődő bakteriális fertőzések kővetkezményeként, de legtöbb esetben a felső légutak krónikus, gyulladásos megbetegedése, hasonlóan az asztmához. Ezért a kezelésében fontosabbak a hosszú távú stratégiák mint a rövid ideig tartó terápiás beavatkozások.

Annak ellenére, hogy a másodlagos virális és bakteriális fertőzések leggyakoribb okai a szinuzitiszeknek, a léguti allergia fontos hajlamosító tényező. Az allergia kiválthatja az orr és orrmelléküregek nyálkahártyájának krónikus gyulladását. A nyálkahártya gyulladása meggátolja a szinuszok normális "tisztulását" a baktériumoktól, így növelve a lehetőséget egy másodlagos bakteriális fertőzés kialakulására.
Ha az allergológiai tesztek pozitivak belélegezhető allergénekre, az orvos felírhat egy antiallergiás kezelést. Így, egy fertőzés kialakulásának a veszélye jelentősen csökken. Mivel a tünetek súlyosbodhatnak, azok a betegek, akiknek a légútaik érintettek, beleértve az orrmelléküregeket, kerülniük kell a környezeti irritáló tényezőket: cigaretta füstöt, erős szagokat, hosszú ideig tartó hideget.

Az immunvédekezés vagy szerkezeti változások, alapjai lehetnek az orrmelléküregek krónikus fertőzésének.
Az immunvédekezés képességének csökkenése egy másik kiváltó oka lehet a krónikus szinuzitiszeknek. Az orvosi kutatások bebizonyították, hogy azok a gyerekek, akik krónikus szinuzitiszben szenvednek, az immunterápiára adott válasz összefügg a baktériumok természetes úton való inaktiválásával, amelyek a szinuszitiszek ismátlődéséért felelősek. A tanulmányozott krónikus szinuszitiszben szenvedő gyerekek több mint felének immunrendszeri rendellenessége volt.

Az orrüregek szerkezetének változásai szintén egy oka lehet az ismétlődő szinuzitisznek.
Az orr váladékvezető csatornáinak szűkűlete vagy daganatok, polipok, az orrsövényferdülés (a két orrüreget elválasztó fal) okozta elzáródások legfontosabb okai a krónikus szinuzitiszeknek. Annak ellenére, hogy legtöbbször a gyógyszeres kezelés megelőzheti a visszatérő szinuzitiszt, a sebészeti beavatkozás szükséges lehet az elzáródások megoldására.
Sok beteg, akinek krónikus szinuzitisze van több tényező hajlamosítja a fertőzésre, ezért egy ok kezelése sokszor nem elégséges.

Diagnózis

Annak ellenére, hogy a tünetek a szinuszok szintjére lokalizálódnak, fertőzés nincs mindig jelen. A helyes diagnózis felállítására az orvosnak szüksége van egy részletes kórtörténetre és egy részletes fizikai viszgálatra. A tesztek szintén fontosak. Ezek tartalmazzák az allergológiai bőrteszteket, a szinuszok röntgenfelvételét, computer tomográfiát (amely egy pontos képet ad a szinuszok üregéről) és az orrváladék mikroszkópos viszgálatát. Sok esetben, az endoszkópos viszgálat helyi, nélkülözhetetlen részleteket nyújt egy pontos diagnozis felállítására. Ez egy vékony és hajlékony fibro-optikus műszer segítségével valósítható meg, amelyet az orrlyukon át veztnek az orrüregbe, hasznos és noninvaziv módszer lévén.
Emiatt, az allergológus szakorvos és a fül-orr-gégész sebész közötti hatékony eggyüttműködés döntő lehet a szinuszitisz hosszú távú lefolyásában.

Kezelés

A szinuszok fertőzésének kezelése legtöbb esetben kombinált terápiát igényel. Azokban az esetekben, amikor a szinuzitiszt bakteriális fertőzés okozza, megfelelő antibiotikus kezelés mellet szükség van a váladékelvezetést segítő (az elzáródás csökkentése által) és az allergiát ellenörző gyógyszerre. Ez lehet egy gyulladáscsükkentő, váladék oldó gyógyszer vagy kortikoszteoid orr-spray. Az allergia és gyulladás ellenőrzésére hatékony a tabletta, szirup és orr-spray formájában található antihisztaminok, kromoglikát és topikus kortikoszteroidok (spray és orr-spray).
Meg kell jegyeznünk, hogy a krónikus szinuzitisz kezelése, beleértve az antibiotikus terápiát, általában hosszú tavú kezelést igényel, amely elérheti a 4-5 hetet.
A szinuzitiszek megelőzésében, az allergiás egyéneknél a hosszú távú kezelés eredményes az allergiás érzékenység csökkentésére és ellenőrzésére. Ez magába foglalja az antiallergiás oltásokkal történő immunoterápiát (amely általában 4-5 évet tart), gyulladáscsökentő gyógyszereket és a közvetlen környezetbeli intézkedéseket az allergének ellenőrzésére.
Fontos megjegyezni, hogy a krónikus szinuzitiszben, tartós orrdugulás esetén az ordugulást csökkentő cseppek hosszú ideig való alkalmazása önmagában is krónikus orrdugulást okozhat. Ezért csak akut fertőzés esetében szabad használni és nem több mint 5-7 napot.
A szinuzitiszek ismétlődésének megelőzésére, egyes orvosok ajánlhatják kis adagban az antibiotikumok, az orrdugulást csökkentő gyógyszerek használatát magas kockázattal járó időszakokban (például télen, szorványos viirusfertőzések esetén).
A gyógyszereken kívül más egyszerű eljárások is hasznosak lehetnek. Ezek elsősorban magukba foglalják a sóoldatos orröblítést és belélegzést. Az orröblítés testhőmérsékletű sós oldattal végezhető, amit úgy készíthetünk el, hogy egy kiskanál sót fél liter felfőtt vízhez adunk. A becsepegtetést el lehet végezni a tenyérből egyik orrlyukba felszippantva, vagy egy 20-30 mililiteres fecskendővel, reggel és este egy csészényi oldattal. Súlyos, tartós elzáródás esetén, amely gyógyszeres kezelésre nem reagál, indokolt tanácsot kérni egy fül-orr-gégész szakorvostól a szinuszok eredményes drenálása érdekében.